Az ember egyszer megvénül és egy idő után úgy érzi, hogy már útban van, bár próbálkozik,hogy a figyelem mondandóira azért még ráirányuljon. Próbálja megérteni a régi mondást – mert ezt látja – hogy ami gömbölyű, azt a rendszer vállon viszi, ami szögletes, azt meg gurítani akarják.